A Húsvét nem az igazi kalács nélkül, ez szerintem nagyjából mindenhol alap. Viszont nálunk most először volt ilyen kakaós kalács. Na, nem úgy értem, hogy ilyet még sosem ettünk, csak nem Húsvétkor.

Ugyanis ez egy családi kedvenc, amit az egyik nagymamától tanultunk, és egyértelműen bármennyire is próbálkozunk, nem tudjuk utánozni! De azért én még nem adtam fel, már ha csak fele olyan jó is lesz, mint az övé, azzal is megelégszem. Ez a mostani szerintem nem lett rossz, csak kevés volt benne a kakaó, úgyhogy a receptbe már a dupla adagot írtam. Igazi kincs amúgy ez a recept, a nagymama – mivel szakácsnő volt – érzésre készíti az ételeket, szóval a mennyiségek sem mindig teljesen egyértelműek elsőre… Nekem háromszor kellett felhívnom telefonon, hogy most akkor mit hogyan kell. (Mert nyilván véletlenül dupla adag cukrot raktam a tésztába, mint kellett volna. De azt mondta, ha még szórok egy kis élesztőt a lisztbe, akkor jó lesz. És tényleg)

A tészta egy sima kelttészta, amit aztán 3-4 egyenlő darabra kell vágni (attól függően, hogy mekkora kalácsokat akarunk sütni. Én most fonni akartam, így 3-ba vágtam, és hogy őszinte legyek, nem gondoltam, hogy ilyen hatalmas lesz 🙂 Legközelebb szerintem 4-be fogom, és két kisebb kalács fog készülni belőle), kinyújtani, és jó sok kakaóval és porcukorral megkenni. Akkor az igazi, ha szinte kifolyik belőle a kakaó sülés közben.

010
Ebből nem folyt ki, de majd legközelebb 🙂

Hogy jelezzem, mennyire finom szokott lenni ez a kalács, csak annyit mondanék, hogy kihűlni sosem hagytuk 🙂 Kivéve most. Na, nem azért mert nem volt finom, hanem inkább azért, mert jóval nagyobb is volt, meg hát… nem olyan, mint amihez hozzászoktunk. De azért még a húgom is megette (mielőtt lefényképezte), sőt, az egyik vacsinál azt mondta, inkább kevesebbet eszik, hogy tudjon még kalácsot is enni. Ennyi! Köszönöm! 🙂  Ettől függetlenül a mérce továbbra is magasan van. De azért majd még próbálkozom a megugrásával. Ettől függetlenül, aki nem ismeri, milyen az eredeti, annak nagyon ajánlom a recept kipróbálását, mert egy nagyon puha, édes, de nem túl tömény kalács lesz a végeredménye. Ami nem csak Húsvétkor jön jól!

A receptet pedig a „számomra fontos ember(ek) kedvence” kategóriában jelölném.

Kakaós kalács

P.S.: A képek természetesen ismét húgom munkái, szerintem megint elég jól sikerültek! 🙂

Kalach with cocoa filling – a family favourite

Easter is not Easter without the traditional kalach (sweet bread). I don’t know where else it is a tradition, but basically, Easter is not the same if you don’t stuff yourself with sweet or savoury soft kalach, then feel guilty for the rest of the holidays. And this Easter I decided to try my hands at one of the grandma’s famous cocoa kalach.

This recipe is almost like a family heritage, and so far, nobody has been able to bake the sweet bread the way we were used to it. I guess it has to do with the fact that this grandma happened to be a cook, so for her, measuring the ingredients wasn’t really part of the process. This also made the writing of the recipe not too easy, so I ended up calling her 3 times to find out what I had to do. (First, I put too much sugar into the dough, but she said that with a bit more of yeast, it’ll be fine, then I just generally had no idea about the instructions… I’m not even surprised)

As for the dough, I guess it’s a pretty usual type. It has to be cut into 3 or 4 equal parts, then these have to be rolled out and we have to spread the cocoa-sugar mixture onto each of them. Don’t be shy with the cocoa: the more there is, the better! As I remember, after baking it used to be really sticky with all th emelted cocoa, and that’s what makes it special.

010
It wasn’t that sticky, but maybe next time 🙂

Just to emphasise how good this sweet bread is: this was the first time we actually let the bread cool down (before this, all of it was gone well before it had a chance to cool). BUT this doesn’t mean that it was bad this time! No! I think it was just way too big, and also… well… just not the same. However, even my sister liked it, so that’s a big plus! The only thing about this sweet bread is that the original is way too good, and it’s hard to compare to that one. But I’ll keep trying and I hope one day my kalach will be at least half as amazing as the ones we had when we were little.

For those who didn’t have a chance to try the original, I highly recommend trying this recipe, because you’ll end up with a nice, soft and really tasty sweet bread, which you won’t get bored of!

And this recipe is nominated for the „the favourite dish of someone(s) you hold dear”.

Kalach with cocoa filling

P.S.: The photos are again the courtesy of my sister.

Save

Advertisements