A bableves alsó hangon 3 hete készült, de azóta vagy időm, vagy laptopom nem volt, hogy megírjam a receptet és a történetét. De most megpróbálom.

Ez a leves ismét otthon készült, amikor valami olyan kellett szombatra ebédre, ami viszonylag egyszerűen elkészül, de kiadós és nem kell a tűzhely mellett állni egész délelőtt. Na, emellett annyira nem kellett állni, hogy ha jól emlékszem, még bevásárolni is elmentünk, amíg a babok növekedtek a lábosban.

Amúgy nekem a bableves az egyik gyerekkori kedvencem volt a túrógombóccal együtt, ezért másodiknak azt próbáltam elkészíteni, elég kevés sikerrel, de erről majd máskor (ha egyszer végre sikerül…). Az elkészítés története pedig teljesen unalmas lett volna, ha nem kötöm össze egy majdnem-ájulással.

Nem, nem a leves lett annyira rossz, hogy elájultam tőle! Annyi történt, hogy nagy lendülettel belekezdtem a zöldségek előkészítésébe, és kiderült, hogy az otthoni (megélezett) késekhez közel nem kell akkora lendület, mint azokhoz, amiket általában használni szoktam… Így aztán sikerült is elvágni az ujjamat (a főzőverseny kezdete óta először!), méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy amíg Anya kereste nekem a ragtapaszt, közöltem, hogy „Akkor én most inkább leülök egy kicsit…”. Valószínű elég fehér is lehettem, mert a húgom még szerintem soha életében nem tette meg a kanapé és a konyha közti távolságot olyan rövid idő alatt mint akkor. Végül el nem ájultam, de azért egy kb 5 percet feküdtem a konyhapadlón a hűtőre támasztott lábakkal, miközben Anya és a húgom azon nevettek, hogy ezt biztos azért csináltam, hogy legyen miről írni a blogban. Pedig nem! De azért egy bekezdésnek nem rossz sztori. 🙂

Amúgy ezt a részt egészen nyugodtan ki lehet hagyni a főzésből, enélkül is pont ugyanolyan finom lesz a leves.

Tovább nem is húznám a történetet, a többi infó a receptkártyán úgyis ott van. Ja, és eredeti receptet nem tudok linkelni, se fényképezni, mivel most Anya fejben tárolt szakácskönyvéből dolgoztam. Ennél fogva a mennyiségeket sem volt a legegyszerűbb összerakni…

És mivel kb 3 órán át főtt, ezért azt hiszem a „valami, ami több mint egy órán keresztül fő” kategóriát bőven kimeríti.

P.S.: A képekkel megint szerencsém volt, ismét húgom munkái. Ilyen jó dolgom van otthon! 🙂

bableves.png

Bean soup – something that was cooked for a long time

I made this bean soup about 3 weeks ago, but up until now I haven’t had the time or a laptop to write the recipe and its story. But I’ll give it a go now.

This soup was made while I was at home and we needed something that’s filling, easy to prepare and doesn’t require me to stand next to the cooker the whole time for a Saturday lunch. Well, this dish didn’t need constant monitoring so much that we even went shopping while the beans were cooking.

By the way this was one of my favourite soups when I was a child, along with the cottage cheese dumplings/balls I tried to prepare as desert for that day… Those ones didn’t turn out as well as I expected them, so their story is coming later (for when I manage to actually prepare them). The story of the preparation of the soup would have been pretty boring if I hadn’t added an episode of almost fainting.

No, it wasn’t the soup that made me faint. I just didn’t expect to be working with knives that could actually cut (unlike my ones), and so I ended up cutting my finger along with the turnip I was working on when I wanted to make sure I slice the veggie properly… too properly, it seemed. I have to say I’m quite proud though, because this was the first time I’ve cut my finger since the start of the cooking challenge. I was so clumsy though, because while my mum was looking for a plaster I felt I needed to sit down (which I also voiced… I think my sister made it from the couch to the kitchen counter in record time just in case I was going to collapse), and while I didn’t faint, I had a good 5 mins of laying on the kitchen floor with my feet propped up onto the fridge, and my mum and sister laughing at me saying I did it on purpose so that I’d have something to write on the blog. I promise this is not true! But it made a good story, I guess.

Just a side note: I’m pretty sure the soup ends up being just as delicious even without an episode like this. So no, it’s not a requirement.

Other than this, it’s a pretty simple soup to make, though I have to say I never had to use the dictionary this much when translating a recipe… J I guess it just proves this meal is a bit more Hungarian. I’m also sorry to say there’s no link of photo of an original recipe having used my mum’s „inner recipe book” which exists in her head. So the amounts were also not too easy to write.

Given that it took a good 3 hours to cook, I nominate this for the „Something you cook for at least an hour” category.

P.S.: I was lucky again when it comes to taking photos, because I had my sister work her magic. Oh, the joys of being home! 🙂

bean soup.png

Advertisements