Már a főzőverseny elején elhatároztam, hogy az egyik nemzeti étel a francia hagymaleves lesz, mert kíváncsi voltam, vajon el tudom-e készíteni. Aztán a héten rámtört a végtelen lustaság, és nem volt kedvem bevásárolni menni, így eléggé lerövidült a meglévő alapanyagokból elkészíthető ételek listája. Szerencsémre elég sok vöröshagyma volt itthon (mert amikor a múltkor akartam venni kb 2 fej hagymát, a boltban, ahol próbálkoztam, csak kilós kiszerelésben volt), úgyhogy úgy döntöttem, eljött a hagymaleves ideje.

Ez ismét egy elég könnyen elkészíthető levesnek bizonyult, amihez két receptet vettem alapul (itt és itt olvashatjátok őket). A legmacerásabb része a hagymák elsiratásával egybekötött szeletelés, utána már nem egy nagy ördöngösség a dolog.

Külön örültem, hogy bor is kellett a levesbe, mert a múltkori spenótos csirkéhez  – nagy reményekkel – vásárolt fehérbor még mindig megvan… (azért nagy reményekkel vásárolt, mert szinte biztos voltam benne, hogy jó hangulatban fog telni egy olyan főzés, amihez kötelező kinyitni egy üveg bort. Így aztán elég nagy csalódás volt, amikor kiderült, annyira száraz a bor, hogy én azt konkrétan nem tudom meginni… 😦 ) Szóval apródonként, de azért kezd elfogyni.

A két recept fűszereit kombináltam, mert a magyar recept csak fehérborsot és szerecsendiót ír, viszont a másik (kicsit autentikusabbnak tűnő) kakukkfüvet is írt, ezért én biztosra mentem, és mindent raktam bele. Érdemes egyébként kóstolgatni a levest, mert nekem viszonylag sokat kellett utána sózni. Így egyébként egy picit csípősebb lett, mint amire számítottam, de egyáltalán nem vészes. Emellett viszont alapvetően édeskés az íze, szóval ismét egy elég különleges étel lett a végeredmény.

A szellőztetés viszont ismét erősen ajánlott főzés közben, és után is 🙂

A recept pedig…:

Francia hagymaleves

French onion soup – national dishes 4/6

I decided right at the beginning of the cooking challenge that one of the national dishes I want to try would be the French onion soup. I wanted to see whether I can make it. I had a really lazy week this week, which meant I didn’t want to go shopping. The only problem with this was that the list of dishes I had the ingredients for became quite short. Luckily, I had a lot of onions at home (because last time I wanted to buy about 2 of them, the shop I went to only sold them in 1 kg packages), so I realised it was onion soup time!

It turned out to be a quite simple recipe, but I still used two versions (you can find them here and here). The most time-consuming part is probably the crying over spilt milk chopping onions, after that, it’s nothing too complicated.

I was especially happy that the dish needed white wine, since I still have some of the wine I bought for the Florentine chicken. (Originally I had high expectations regarding the wine, I was sure it’d be quite entertaining to cook when you have an open bottle of wine at hand, but I had to be disappointed. I realised the wine was so dry I couldn’t even drink it… ) Little by little I’m trying to use it up.

I combined the spices of the two recipes, because the Hungarian one only listed white pepper and nutmeg, and the other (seemingly more authentic) one also suggested thyme, so just to be on the safe side, I added everything, plus a bit of black pepper, too. I’d suggest tasting the soup quite often, because I ended up having to add more salt than I though I’d need. The end result was a bit spicy, but it’s nothing to worry about, especially because the soup has a very nice sweet flavour.

Another tip: Make sure you air the room during and after cooking as well!! 🙂

And the recipe:

French onion soup

Advertisements